#3. Rész

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt :) Remélem tetszeni fog ... Légyszi kommenteljetek, hogy tudjam, mennyire tetszik az írásom nektek, meg hogy érdemes-e folytatnom az írást :)

Eszter xo

#3. Friends for a life J

*Chrissy szemszöge*

Édes álmomból felébredve, álmosan néztem drága telefonom képernyőjére. Mikor feleszméltem a számok láttán, egy kisebb sikoly hagyta el torkom. Az órám 12:34 percet (!!!)mutatott.

Körülbelül 15 perc múlva kellemesen csalódtam, mivel ránéztem a falon függő órára. Ekkor tudatosult bennem, hogy a telefonom órája még az otthoni időszámítás szerint jár, így igazából még csak 8 óra van. Hogy én mennyire feledékeny vagyok… Még az órát is elfelejtem átállítani.

Lassan gondolkodni kezdtem, milyen ruhadarabokba bújjak. Legyen kényelmes, mivel azért mégis csak a várost nézni megyek, de nem is lehet csak egy sima itthon ülős, pihenős ruha sem. Végül is elővettem egyik csőfarmerem, mellé egy szürke Minnie-egeres pólót, egy kék blézert, egy kék converst hozzá illő táskát és napszemüveget. Így már mentem is a cuccaimmal a fürdőbe. Kb. 20-25 perc múlva már készen is voltam.

My clothes :3

Ekkor megcsörrent a telefonom. Niall keresett, hogy mi lenne, ha először a Nando’sba reggeliznénk, és úgy indulnánk.

Nagyon megörültem kérdésének, mivel én is „éheztem” már, de enni nem lett volna időm. Így persze örömmel beleegyeztem.

***Niall szemszöge ***

Ahogy beindult az ébresztőm, abban a pillanatban felébredtem Tőlem megszokott módon éhségemmel küszködtem. Nem tehetek róla, de mindig éhes vagyok!

Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha meghívnám reggelizni Chrissyt. Boldogságomra, örömmel beleegyezett.

Kilenckor találkoztunk a folyosón majd egész úton beszélgettünk.

Egy finom reggeli után elindultunk, és elkezdtem a turistavezető személyét játszani. Egészen jól ment. Mindenfelé elvittem, ahova csak el akart menni. Igaz, hogy időközben többen is megállítottak autogramot kérni, de ő türelmesen megvárt egy kicsit arrébb hogy ne keltsen feltűnést, hogy egész nap velem lóg. Mondjuk, így is többen megkérdezték, hogy ő a barátnőm-e, de mindre nemmel válaszoltam. Később kiderült, hozzá is többen odamentek, hogy megkérdezzék, a barátnőm-e vagy sem.

Első állomásunk a London Eye volt, ahol nagy unszolás után végre felültünk az óriáskerékre. Szerintem nagyon tetszett neki, de félhetett is, mivel kb. 10 perccel leszállásunk után is karomba kapaszkodva jött mellettem.

- Jól vagy?- kérdeztem, de valami érdekes pofát vághattam, mivel reakciója az volt, hogy kaptam egy erős ütést a karomba. Nem mintha fájt volna. Nem vagyok az a gyenge gizda srác, szolgáljon mentségemre, hogy sokat boxolok.

- Mert? Hogy nézek ki? Hm?

- Te féltél!- viccelődtem egy kicsit vele, de ő úgy látszik komolyan gondolta.

- Na és Tériszonyom van. Ez ne vicces! Ne röhögj már!- megint meglegyintette a karom. Nem tehetek róla annyira vicces volt hogy nem bírtam abbahagyni a röhögést. - Most biztosan elkényeztetettnek gondolsz…- mondta és lehajtotta a fejét gondolom szégyellte.

- Dehogy is! Szerintem tiszta cuki voltál!- vidítgattam- Mellesleg az előbb csak hülyültem. Bocsi.

- Ha-ha-ha. Nem volt vicces… Bár így visszagondolva…- mondta és nevetni kezdett.

- Merre tovább- kérdeztem.

- Big Ben?- vetette fel az ötletét.

- Ok! Nincs is olyan messze!- mosolyogtam.

- De jó! Csak légyszi oda ne menjünk fel!- nevette el magát.

- Ahogy szeretnéd, de előbb állj ide hadd készítsek képet rólad!

-Ok!

- Közös képet?- kérdeztem.

- Hűűű!

- Mi az?- kérdeztem.

- Soha nem gondoltam, hogy egyszer egy Niall Horan kér majd közös képet tőlem!- nevettem el magam.

- Érezd magad megtisztelve!- nevettem.

- Annak érzem magam!- nevettem vele egyetemben én is.

- Akkor?- kérdeztem.

- Ühüm!- ugrándozott Chrissy, mint egy kis majom.

Miután készítettünk pár képet- megjegyzem, hogy nagyon jól sikerültek- elindultunk a Big Benhez. Út közben készítettünk egymásról képeket a kocsimban is.

 

Az egyik kép annyira vicces lett, hogy miután megláttuk, egész úton azon nevettünk:

Miután elértük következő úticélunkat,- boci szemeimet bevetve, amikre nagyon büszke vagyok- rávettem Chrissyt, hogy mégiscsak mássza meg velem a tornyot.

Miután felértünk, megint lőttünk pár képet. Ezek is jól sikerültek. Nagyon jól fényképez, biztos tanulta valahol. Majd megkérdezem tőle.

- Na, szerintem mára ennyi elég is lesz!- mondta fáradtam Chrissy- Nagyon éhes vagyok!

- Te a gondolataimból is tudsz olvasni??!!- nevettem el magam- Én is. Nagyon!

- Merre megyünk kajálni?

- McDonald’s?- vetettem fel az első gondolatom, ami eszembe jutott a kajáról.

- OK! Az a kedvenc helyem!

* Chrissy szemszöge*

Nem tudom, minek mondhatnám az evésünket, mert már d. u. 4 óra volt, mikor elértünk a McDonald’shoz. Bekajáltunk, majd visszaindultunk a koliba.

Belépve szobámba,- ahova elkísért Niall is- lehuppantunk az ágyra és beszélgetni kezdtünk. Elmondtam a történetem töviről-hegyire, de mire a végére értem, akarva-akaratlanul, de könnycseppek kerültek az arcomra…

Niall magához ölelt, majd elkezdett nyugtatni:

- Semmi baj! Itt igaz barátokat fogsz majd találni, azt garantálom!- annyira aranyosan mondta, hogy azon nyomba mosolyogni kezdtem és elszállt minden szomorúságom.

- Szerintem már találtam is egyet!- mondtam, mire egy szorosabb ölelés volt a válasza.

- Most már BFFek vagyunk?- kezdett hülyülni.

- Na… Csihajj!! Azért buzulni nem kell!- nevettem vele, majd hozzávágtam egy kispárnát.

- Te most komolyan gondolod ezt? Párnacsatát akarsz??!!- mondta, közben hozzám vágta az előbb eldobott párnát.

- Úgy nézek én ki, mint aki röhögés miatt akar meghalni?- nevettem.

- Aha. Nagyon is! Készülj a harcra!- mondta én pedig rögtön belevágtam a szavába.

- Te pedig a kudarcra!- nevettem.

- Te is nézel Pokemont??!!

- Te is?!- válaszomra felcsillant a szeme

- Igen! Hány óra van? Álmos vagyok!- kérdezte.

- Öhm…- kutatni kezdtem a telefonom után, és mikor megtaláltam újra egy kisebb decibelű sikoly hagyta el szám. - Jesszusom! Már 11:31 van!

- Ne már! Jól elment az idő! Szerintem én lépek! Holnap suli… Melyik osztályba jársz?- kérdezte.

- Angol-ének. Te?

- Én is! Akkor reggel találkozunk! Mi lenne, ha együtt mennénk be a suliba?

- Ok! Ha 8:15-kor találkozunk a hallban, az jó lesz?

- Aha! De most már tényleg lépek! Jó éjt!

- Neked is!

Boldogan hajtottam álomra a fejem, mert tudtam, hogy egy igaz barátra találtam Niall személyében.